A Pedál kerékpárbolt és a Merida tesztprograjának jóvoltából egy újabb bringát próbálhattam ki, ráadásul egy Pedelecet, ami nem más, mint az Espresso 600. Ez egy Shimano 6001 STePS motorral és akkumlátorral szerelt trekking kerékpár, ami 25km/h sebességig segíti a hajtást. A teljes felszerelést itt most nem részletezném, sokkal inkább az élményeimről mesélnék. A teljes technikai leírás megtalálható a Pedál kerékpár honlapján itt >>>
Az espresso egy normál kényelmes, könyen kezelhető bringa, jó fékekkel és váltóval. Először szinte teljesen sík úton próbáltam tekerni vele egy kb. 30km-es kört, távol a várostól, falvakon át.
A bringa jól megindul, de 25Km/óra fölött már nem segít, és ott mellbevágó az érzés, amivel megszünik a rásegítés. Innentől viszont már sokkal nehezebb tekerni, fárasztóbb, a bringa súlya és a motor ellenállása miatt is. Amennyi energiánk marad a rásegítésnek köszönhetően, annyival többet használunk a rásegítés megszűnése után 25km/h fölött. Ugyan ezt a kört a saját normál bringámmal nagyjából ugyan ennyi idő alatt tekerem le, de kevésbé fáradok el. Érdekes. Nem erre számítottam, hanem az ellenkezőjére. Vagy ne akarjak huszonöt fölött menni? Na de úgy meg nem haladok, nem ezt szoktam meg. Sík úton nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért elhatároztam, hogy a következő alkalommal már a hegyre viszem a gépet és egyenesen Kékestetőt céloztam meg vele.
Teljesen feltöltve indultam útnak. Gyöngyösről Mátrafüredre a végig emelkedő 7 km bringaúton nagyon gyorsan feljutottam. Meglepően gyorsan. 20 perc volt ami normál bringával 25-30 perc szokott lenni. Öröm volt előzni a bringásokat.
Először úgy gondoltam spórolok az aksival és be sem kapcsolom, míg ki nem érek a városból. Kicsapcsolva viszont elég fárasztó tekerni, így hát még a városban bekapcsoltam. Jó érzés vele elindulni, a lámpáknál nagyon hamar eléri az utazó sebességet. A motort három fokozatban lehet használni: Eco, Normál és High. Először ECO vagy is a takarékos módban próbáltam. Néhány kilóméter után kevésnek éreztem és feljebb, a Normálba váltottam. Itt már egy kicsit több segítséget kaptam, de még ez sem volt az igazi. Nem is vártam sokáig, nyomtam a legerősebb High fokozatot. Na ez már tetszett. Ezzel könnyű és élvezetes volt az emelkedő.
A kormány bal oldalán elhelyezett kapcsolók segítségével könyedén és kényelmesen lehet váltogatni a fokozatok között. Az akkumlátor 15%-ot veszített a töltöttségéből a hét kilóméter emelkedő után. Fáradságnak nyoma sem volt, de a biztonság kedvéért megtöltöttem a kulacsomat és egy rövid pihenő után indultam tovább az aszfalt úton Mátrafüredről Sástón és Mátraházán keresztük Kékestetőre. Arra számítottam, hogy majd mindenhol meg kell állnom pihenni egy kicsit és a kulacsot is mindenhol meg kell majd tölltenem, mert kiiszom és kiizzadom. Nagy meglepetésemre egyik sem történt meg. Számomra hihetetlen élmény volt, hogy nem kellett megállnom sehol, sőt egy kortyot sem ittam teljesen a csúcsig, miközben mosolyogva előztem a bringásokat. A csúcson meg is kaptam a beszólást: „csaló” 🙂 Inkább csak kíváncsi, aki élt ezzel a remek teszt lehetőséggel!
Mátraházánál már 50% hiányzott a töltöttségből, amikor még hátra volt a legmeredekebb rész. Az ország csúcsa kőnél 30% energia maradt a gépben. Itt kellet elgondolkoznom, hogy el merjek-e indulni Galyatetőre, vagy Parádsasvárra, Parádra. Kedvem nagyon lett volna, az idő is jó volt, fáradtnak sem éreztem magam, de belegondoltam, hogy ha teljesen lemerül, nehezen tudnék vele hazajutni. Néhány órát el kellett volna töltenem valahol, ahol tudom tölteni. Ha nem cipeljük magunkkal a méretes és nehéz töltőt, akkor ez esélytelen, mivel nem nagyon vannak olyan helyek, ahol töltővel várják az e-bringásokat.
Érdemes gondosan megtervezni az útvonalat. Nagy kár, hogy lefelé gurulva nem tudjuk visszatölteni az akkumlátort, mert miközben jöttem vissza Kékesről Füredre, végig ki volt kapcsolva a rásegítés.
Összességében tetszett az Espresso. Városon kívül sík úton nem annyira előnyös a rásegítés, de hegymenetben kárpótol és városban is nagyon jól lehet vele közlekedni lámpától lámpáig. A felszerelsége is elég jónak mondható, leszámítva a teleszkópot. Egy ilyen súlyú és erejű bringába egy kicsit erősebb villára lenne szükség. Főleg a lefelé úton tapasztaltam a teló gyengeségeit. Nem tetszett még az, hogy az aksi és a motor közötti kábelt nem tüntették el teljesen a vázban. Nem néz ki jól, ezt a részt sokkal szebben is összehozhatták volna. Negatívumként említhető még az ára, ami jelenleg 750.000-Ft. Pocakosodó apukaként viszont elgondolodtam azon, hogy elkezdem az aprót a malacperselybe dobálni, mert idősebb koromban biztosan szeretnék majd egy pedelecET!
Köszönöm a teszt lehetőséget, a Merida kerékpárok hazai forgalmazójának a Bikefun-nak valamint a gyöngyösi Pedál kerékpárboltnak!
Nagy Zoltán
