Kicsit vegyes érzelmekkel indultam neki az első Orfűi versenyemnek. Ebben közrejátszott az, hogy nem sikerült az elmúlt egy évben eleget biciklizni, illetve, hogy
még egy évvel a tavaszi verseny előtt sétáltam a pályán és elképzelni nem tudtam, hogy ezen az kis szintkülönségű pályán hogy lehet rendes dh versenyt rendezni.
Nagy szerencsém volt, mert le tutam menni Pataki Tomival és Krisztiánnal a versenyre, így a szállásom is megoldódot, ezúton is mégegyszer köszönöm Tominak, hogy velük tarthattam. Kicsit sokára sikerült még a szombati napon megérkezni, de szerencsére – a számos meglepetés, ami útközben és ott a helyszínen ért – elfeledtette velem a kései érkezést. Az egyik az, hogy nem hittem volna, hogy a hegy tetejére vezető kis úton fogunk találni két örömlányt, a másik az, hogy mennyire sokan lesznek a versenyen és milyen jól megszervezett és kiépített lesz a rendezvény. Szépen kipakoltunk az előre lefoglalt helyünkre és indultunk is bringázni. A pálya meglepően jó volt az első nagy ugró bár szerintem lehetett volna körülbelül 2-3-4m-rel is hosszabb, de ettől eltekintve egy nagyon ritmusos technikás ügyes kis pályát sikerült összehoznia a srácoknak, le a kalappal előttük.
Az első köreim elég lazára sikeredtek, folyamatosan arra koncentráltam, hogy belerázódjak a dolgokba bejegyezzem a neccesebb, kevésbé triviális szakaszokat, sajnos lassan tudtam csak haladni a pályával mert tologatni kellett a biciklit, ami azért kivesz az emberből. Ennek ellenére sikerült mindent kipróbálni kivéve az első nagy ugrót, amit azért nem próbáltam meg, mert nem éreztem még elég magabiztosnak és kipihentnek magamat ahhoz, hogy csak úgy beugorjam. A nap esés és sérülésmentes volt és sikerült naplementéig biciklizni, ami itt Orfűn különösen szép. Az este nagyon jó volt, lazultunk a régi barátokkal, Tomiékkal sütögettünk és még a helyi csilisbabot is sikerült megkóstolnom, ami meg kell hogy mondjam nagyon jól sikerült. A bulit kihagytam mert éreztem, hogy pihenésre van szükségem, ezért viszonylag korán ágyba kerültem.
Másnap a szériát teljessé tettem, az első nagy ugrót probléma nélkül ugráltam, néha egy kicsit túlságosan is túlrepülve az érkezőt. A verseny napján felszállítással 2-3 kört mennem, ami sajnos nem volt elég arra, hogy egy rendes időmérőt és utána döntőt tudjak menni, de nem is az volt a célom, hogy jó időt menjemk, hanem az, hogy technikailag sikerüljön visszahoznom magamat. Mire eljött az időmérő már sikerült verseny üzemmódba állnom, nagyon izgatott voltam, hogy mi hogyan lesz, de sajnos erre sokat kellett várnom, mert az egyik srác eltörte a könyökét, ezért 1,5 órát csúszott az időmérő. Miután újra elindult, már kicsit kedvetlenek lettünk a többiekkel, ekkor azonban még rosszabb dolog történt, az egyik barátom Nagy Roland eltörte a combcsontját a pálya alján. Amikor elmondták, hogy kivel és mi történt el sem hittük, hogy ez lehetséges, de sajnos ebben a sportban ez benne van, de mégis más, ha egy baráttal történik ilyesmi. Ez sajnos teljesen megtörte a lelkesedésünket, már csak arra konentráltunk, hogy leérjünk a hegyről és ne történjen semmi. A sok csúszás miatt újraindították az időmérőt és döntő lett belőle, ami egy kicsit kellemetlen, de erről nem a szervezők tehettek.
A köröm nagyon jól sikerült, teljesen koncentrált, de egyben laza is tudtam maradni, a kis útátugrón még egy kis whippet is sikerült húzni. Éreztem, hogy rengeteg másodperc volt még a pályában, de nem az volt a célom, hogy limit időt menjek, hanem az, hogy egy jó kiegyensúlyozott de azért haladós kört kihozzak. Ez tökéletesen sikerült, elég volt a 12. helyre 38 emberből, ami szerintem jó ahhoz képest, hogy semmi erőlködés nem volt benne, számos nyomra nem emlékeztem. Összegzésként meg kell, hogy mondjam, hogy a szervezés nagyon jó volt, a hangulat leírhatatlan és külön kiemelném a szervezőt, akit nagyon sokszor láttam a rendezvény alatt akinek mindenkihez volt egy-két jó szava, emellet nem csak a szervezéssel, hanem az elemek építésével is hozzájárult ahhoz, hogy egy gördülékeny és jó versenyünk legyen. Én, ha tavasszal is lesz Orfű dh, ki nem hagyom 🙂
Írta: Szűcs Ádám MBKSE
Eredmények a StandMag oldalán!
Képek:
