Cseh Martin beszámolója a szlovák kupasorozat harmadik állomásáról, ami egyben a szlovák országos bajnokság is volt.
„Ennek a versenynek a szokásosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítottam, mert ez volt a szlovák országos bajnokság.”
Pénteken tizenegy óra fele érkeztünk meg a versenyre, szóval egy alapos pályabejárás és pár kör még simán belefért a napba. A pályán már jártam néhány héttel azelőtt, nem okozott meglepetést. Kedveltem, mert ilyen színvonalú pályán még nem volt szerencsém versenyezni.
Szombat reggel fáradtan keltem, mert a szállásunk mellett buli volt és a hajnali ajtócsapkodás csak rontott a dolgon. Napközben próbáltam minél többet gyakorolni, hogy a legtöbbet tudjam kihozni magamból. A cél többé-kevésbé sikerült. Annyira fölpörögtem, hogy már túlzásba estem, túledzettem magam. Este megint buli volt… Ugyanaz játszódott le megint. Próbáltam nem törődni vele és csak aludni.
Vasárnap fizikailag nem éreztem magam toppon. Két kört mentem aznap az időmérő előtt. Ezek után jöhetett egy jó kis pihi.
Az időmérőn már a rajtolás sem úgy ment, ahogy kellett volna. Sokat hibáztam, rengeteg időt veszítettem, de sikerült megnyernem. Nagyon örültem és nagyon féltem is egyben. Megijedtem, mert csak 4 századdal nyertem, ami nagyon kevés.
Jöhetett a döntő!
A döntőben meg akartam tartani a helyezésem. A nyom poros volt és szétkopott, amin a záporok sem segítettek a hétvége folyamán. Rengeteg ember esett. A rajtom jobban sikerült, úgy éreztem, hogy jól fog kijönni a kör, de mielőtt kiértem volna az erdőből a pálya végén sajnos elestem. Viszonylag gyorsan felpattantam és folytattam a kört. Már nem láttam a reményt az első helyre és már erőm sem volt hajtani, csak az ideg diktált, aminek az lett az eredménye, hogy megint estem. Itt már feladtam. Így lettem a tizenegyedik.
Rengeteget tanultam a hétvégen és tovább edzek, hisz még messze van a szezon vége! Három hét múlva Magyar OB.
