A Downhill Magyar Kupasorozat második állomása a Szlovák Országos Bajnokság helyszínén Jasnán került megrendezésre, ami Szlovák Kupa és UCI C2 verseny is volt egyben.
Csapatunk négy fővel indult a pontokért. Open kategóriában Balázs Bence, elitben Tóth Erik, Tóth Ádám és Csézi Gergő. Beszámolóikat olvashatjátok a következőkben. Balázs Bence, aki Kékesen még megnyerte az első fordulót, Szlovákiában már nem volt ilyen szerencsés. A döntő előtt lassú defektet kapott, amit közvetlenül a rajt előtt vett észre, így már sajnos nem tudott lejönni a pályán. Nagyon sajnáljuk. Kíváncsiak lettünk volna Bencére a szlovák és cseh mezőnyből.
Tóth Erik:
Az első Magyar Kupa Futamon sikerült elérnem a kítűzött célomat és a legjobb tízben végeztem felnőtt kategóriában. Ezt szerettem volna megismételni a második futamon Jasnán is. Bekerülni újra a legjobb tíz közé, illetve a lehető legtöbb pontot gyűjteni.
Pénteken este érkeztünk meg, szombat kora reggel kezdtük az edzést. A pálya sokkal-sokkal durvább lett a tavalyihoz képest. Sokkal nagyobb koncentrációt igényelt. Nem lehetett csak úgy rutinból végig gurulni rajta. Elég egy rossz mozdulat és egy pillanat alatt elhagyjuk az ideális íveket, amiket szombaton próbáltam megtalálni. Igyekeztem nem elfáradni, tartalékoltam az erőmet a vasárnapi versenyre.
A versenynapot két biztonságos edzőkörrel kezdtem, majd jött az időmérő, ahol próbáltam egy visszafogott kört menni. Ez sikerült is, probléma nélkül célba értem. A döntőben már beleadtam mindent, de két kisebb hibát vétettem, viszont így is javítottam két másodpercet. A szlovák ranglistán ez a 35. helyhez volt elég, a magyarok között viszont hetedik lettem, aminek nagyon örülök! A bringám tökéletesen szuperált. Megúsztam az egész hétvégét defekt nélkül, pedig nagyon alacsony guminyomással mentem. A verseny végére elfogytak a fékbetéteim, ami nem csoda ezen az meredek pályán. Az eredményemmel elégedett vagyok és várom már nagyon a dupla szorzós Magyar Bajnokságot!
Tóth Ádám (Elit 10. helyezett) : Péntek estére érkeztünk meg a szállásra. Aznap még felnéztünk Bencéhez és a pályára. Este hatalmas vihar volt, aggódtunk, hogy majd sárban kell menni, aztán reggel tanakodtunk, hogy cseréljünk-e gumit vagy sem, de végül nem cseréltünk, ami jó döntésnek bizonyult, mert egész nap csodás idő volt.
Pár szó a pályáról. Én és Gergő először jártunk itt Jasnán. A híresen nehéz pálya, ami meredek, tele van ugratóval, gyökérrel és sziklával az elmondások alapján háromszor olyan fárasztó lett mint előző években. Nagyon nem bírta a kezünk. Fárasztó és iszonyatosan technikás a terep. Szombaton nagyon elfáradtunk de szerencsére senki sem sérült meg komolyabban. Vasárnap maradt a jóidő, bár jöttek viharfelhők, de nem nagyon esett belőlük semmi. A versenyre már mindenki nagyon elfáradt. Nekem az időmérő nem sikerült jól, kétszer is elestem, és így nem lett jó az időm.
A döntőben próbáltam egy nagyon jó kört menni, aztán sajnos estem egy nagyot, jól oda vertem magam. A csuklóm bánta, nem nagyon tudtam vele fogni a kormányt, de az adrenalinnak hála, tovább tudtam menni mit sem érezve a fájdalomból. Az esés után még defektet is kaptam, de még úgy is lejöttem a pályán. Tanúlság a hétvégéről: nagyon kevesek voltunk a pályához, sokkal több edzés kell. A pálya alján küzdöttünk, hogy a bicón tudjunk maradni, de legalább sokat fejlődtünk ez egy nagyon jó edzés volt mindenkinek. Én nagyon jól éreztem magam a hétvégén, de szerintem a többiek is. A következő versenyen már biztosan jobban fogunk teljesíteni.
Csézi Gergő (DNF – nem ért célba) :
Végre rész vehettem életem első határon túli versenyén. Számítottam rá, hogy ez a pálya teljesen más lesz, mint amiken eddig mentem, hiszen sokkal jobb adottságokkal rendelkeznek a szlovákok. Számítás ide vagy oda, az első körben azért küzdöttem, hogy fent maradhassak a biciklin. Meredek lejtők, nagy sziklák és gyökerek. Egy igazi vadlovat kellett megülnöm. Kicsit olyan érzés volt, mint mikor merev vázassal először tévedtem downhill pályára. Aztán ahogy mentük a köröket, egyre jobban élveztem az egészet, egyre csak nőtt a tempó, egyre jobban tapadt a pálya. Az edzésnapot sikerült komolyabb sérülések nélkül megúsznom.
Edzés után a szállásra érve elemeztük egymás felvételeit, megbeszéltük, melyek a gyorsabb nyomok, mindenki elmondta saját véleményét és tapasztalatát.
Vasárnap két remek kört tudtunk menni az időmérő előtt, a pálya talaja megfelelően nedves volt, nem volt saras, de poros sem. Sajnos az időmérőn egyszer lecsúszott a lábam a pedálról, és ezután el is vesztettem a tempóm, majd a felénél megszorult a láncom, így elég rossz lábtartással kellett tovább haladnom. Úgy voltam vele, majd a döntőben megcsinálom! Nem így lett. A döntő első 100 métere után durrdefektet kaptam, lefordult a külső, és úgy döntöttem hogy köpeny nélküli első kerékkel nem folytatom. Ez nem volt az én versenyem, de rengeteget tanultam, fejlődtem és nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy ilyen jó társasággal tölthettem a hétvégét.
Teljes eredménylista itt>>>
