…vagy miért nem láttuk a Glamride-ot 🙂 Fekete Robi élménybeszámolója Ausztria egyik legkedveltebb bringaparkjából:
Hol is kezdjem? Talán az elején. Felhívott Kollár Peti haverom hogy mi lenne, ha elmennénk Ausztriába bringázni és megnéznénk a híres Glameride-ot, „Héé Papi jómóka lesz, megéri” ezt mondta. Úgyhogy a több ember nagyobb buli kisseb összköltség elvet követve össze állítottuk a kis csapatunkat. Végül is négyen utaztunk ki: Kollár Peti, Ipoly Ernő, Kéri Zsombor, és jómagam.
Július. 11. az indulás napja: Sajnos nagyon későn tudtunk indulni, majdnem Budapestről. és alig 8 órával később érkeztünk meg a 708 kilométerre lévő cél állomáshoz. Az utazás vidám hangulatba telt a többiek söröztek én vezettem, (igazságos munka megosztás) sztorizgattunk, zenét hallgattunk, idióta szóvicceket találtunk ki. Egy kis darabját Német országnak is érintettük. Ahol azonnal megállítottak a rendőrök, az oldal ajtót elhúzva potyogtak ki a dobozos sörök az autóból, (természetesen alkohol mentes citromos sörről volt szó) majd kinyitották a jobb egyet is ott a térkép tartó zseb teli volt üres sörös dobozzal. Szerencsére a komor Német zsaruk humoruknál voltak, és miután ellenőriztek minket tovább engedtek.
Július. 12. Első nap: mivel hajnali 3 körül tudtunk ágyba kerülni, arra számítottam hogy alszok vagy 11-ig és utána össze szedelőzködve talán 12-13 órára kivergődünk a felvonókhoz. Ám csodák csodájára reggel 7-kor kidobott az ágy és hulla fáradtan, de annál izgatottabban konstatáltam a szállás erkélyén hogy milyen csodálatos helyen is vagyok.
Reggeli panoráma Hinterglemmben a szállásunkon
Mikor leértünk a felvonók tövébe a parkolóba még nem volt akkora tömeg de lehetett érzékelni hogy itt valami rendezvény készülődik. (Állították a sátrakat hozták- vitték a promóciós árukat.) Bemelegítésnek egy Blue nevű nyomon jöttünk le. Azonnal éreztem hogy ez más léptékű hegy mint amiken eddig volt szerencsém menni. (Pedig ez könnyű-gyerek pályának számít nem is érdemel említést a nyom kialakítása.) Majd egy másik könnyűnek mondható pálya következett a Z-line. Ezt a nyomvonalat pontosan az én szájízem szerint alakították ki. Az erdőben hosszú métereken keresztül, jobb-bal kanyarok tömkelege váltotta egymást, nagyon jó ritmusban. Volt ezen a pályán minden jó, kanyarok, egy kis gyökeres rész, kényelmes laza ugrók és egy giga palánk, amin először félelmetes utána élvezetes menni. Összességében ez volt az egyik favoritom a pályák közül.
Ismerkedés a fából készült kanyarral.
Miután jól bemelegítettünk jöhetett a mély víz, az x-line. A második leghosszabb pálya, ami jó sziklás, gyökeres, van benne egy pár nagyon élvezetes kanyar, a lankás, és meredek szakaszok váltják egymást. Szerencsére van még a pályán egy pár átvezető szakasz ahol lehet pihenni, de még így is nagyon durva ha egybe megállás nélkül akarsz lejönni. Kb. 15 perc menyország és pokol vár a bringásra ezen a nyomon. Az x-line-on leérve két választási lehetőségünk volt. Vagy vissza vonszoljuk magunkat Hinterglemm-be ami sík terepen kb. 4.5 kilométer bringázást jelentett vagy még egyszer felmegyünk és egykis hegymászást követően legurulunk a Hacklberg-trailon ami a leghosszabb nyomvonal ebben a bikeparkban, de már akkor a hegynek a jó oldalára kerülünk. Ez utóbbi mellet döntöttünk. Bár többször is elátkoztam magamat, a sportot, a kerékpárt, a hegyet mászás közben de azt kell mondanom nagyon megérte.
Szóval kb. ekkora gyerek volt és lelökött a pályáról Látvány a felvonóból Schatberg felé
A Hackleberg egy nagyon jó pája kellemes levezető lenne, ha nem lenne ilyen hosszú mikor már fáradt vagy minden egyes szétfékezett féktáv gyilkos tud lenni, minden pólusodon szívod a levegőt hogy elegendő oxigént kapjon a szervezetted.
ez volt az első nap elég fáradtan de fülig érő szájjal tértünk vissza a szálásra. Vacsora közben megvitattuk a nap történéseit, valamint hogy le menjünk-e a faluba megnézni a fesztivált. „Ez még csak az első nap úgy sincs semmi érdemleges, meg hát holnap is nap lesz” mondattal lezártuk a kérdést.
Julius 13. Második nap. A második napon már korábban lejutottunk a Felvonókhoz kicsit szét néztünk a fesztiválon. Hatalmas standdal érkezett a Canyon, a Yt, és a Fox is. Voltak ruhák kiegészítők protektorok, gumik és minden ami a sporthoz szükséges. Képzeletben el is költöttünk pár ezer eurót. De hamar vissza zökkentünk a realitás talajára és elkezdtük nyomni a köröket, nagyjából ugyan azt, mint tegnap. Csodák csodájára az addig nehéznek, és fárasztónak tartott X-line kisimult és élvezhetővé vált úgyhogy mentünk rajta egy jó pár kört. Majd a nap végén jött a chalange Peti javaslatára lementünk egy Bergstadl nevű nyomon ami a Peti állítása szerint egy kicsit nyers, köves, gyökeres, de nagyon baba. „Ok mennyünk mi baj lehet”. Mondtuk magabiztosan. Hát srácok képzeljetek el egy Osztrákot ( a Mátrában lévő pályára gondolok) ami csak 30 cm széles jó köves és gyökeres és kb 10 szer olyan hosszú. Még a zergék közül is csak a legtökösebbek mernek arra menni. Élménynek mindenféleképpen megérte, főleg hogy életbe maradtunk. A második nap végén már nem voltunk annyira fáradtak, de vacsora után jobb programnak ígérkezett az erkélyen dumálni, sörözgetni, lazulni, mintsem lemenni a faluba megnézni a koncerteket. Szánalmas tudom de ez van.
Julius 14. harmadik nap. A harmadik napon egy kis kirándulást terveztünk és át autókáztunk Leogangba.
Hát srácok mit is mondjak egy álom, őszintén kívánom minden bringásnak, hogy eljusson ide. Egy óriási játszótér. Bár húzós a 41 Eurós napi bérlet, de nagyon megéri.
Leogangban még a parkoló is festői A hegy alja kész játszótér
A hegy felső részén két alternatíva választható, Van egy kanyargós szakasz amin egészen biztos hogy megtanulsz rendesen kanyarodni vagy két kilóméteren keresztül csak jobbos, balos kanyarok jönnek, végeláthatatlan sorban. Nagyon élveztem az egészet. A második alternatíva, a hot shot nevű vonal volt képzelj el egy pályát ami 3 méter széles, teli van óriás mandínerekkel és asztalos ugratókkal, olyan tempót lehet menni hogy majd össze csokiztam magam még soha életembe nem mentem bringával tartósan ilyen gyorsan. Nagyon jó tapasztalás volt. Majd a hegy feléhez érve jön az igazi csemege Világ Kupa pálya. Nincs rá szó hogy milyen érzés volt rajta menni, bár hozzáteszem a mit a tévében láttam a pályáról köszönő viszonyba sem volt a valósággal. Ami a tévében egy kis leléptetőnek tűnik az a valóságban egy minimum 1.5 méteres leléptető, a sziklás rész a cél elött olyan meredek volt, hogy a tetején állva nem Láttad az alját. Borzasztó technikás, de nagyon élvezetes pálya. Ernőnek annyira bejött, hogy mint egy Duracell nyuszi le föl rohangált a pályán amíg csak bírta szuflával óriási megtiszteltetés hogy ezen a pályán tudtam menni. A dh pálya mellet van egy free ride nyom is, ami szorosan a dh mellet jön le ezért tudod variálni a nyomvonalakat. simán válthatsz a dh és a free ride között. Na és a hegy alja az egy valóságos bringás játszótér. Van itt minden pump track, dirt sor, letöréseket lehet gyakorolni különböző méretekben, van egy rampa és mögötte egy hatalmas felfujt paplan amin gyakorolni lehet a különböző trükköket. (Minden, amit mi is szerettünk volna megvalósítani itthon a Mátrában 10 év alatt sikertelenül )
Ilyen pofás kapuk jelzik a pályákat Figyelem boci a pályán ☺
A nap végén micsoda meglepetés ismét nagyon elfáradtunk. Az volt a terv hogy haza fele menet megállunk egy nagyobb boltnál és vásárolunk egy kis kaját, amit nagy étvággyal elfogyasztunk majd a szálláson. Igen ez volt a terv csak hogy Ausztriába szombat vasárnap minden zárva van. épphogy csak találtunk egy kis pizzériát és miniboltot ami megmentette az életünket. Szombat este rendezték a sloopstyle versenyt, amit nagyon érdemes lett volna megnézni. de úgy alakult, hogy kis híján elaludtunk evés közben. Lehet hogy öregszünk de, nem akarok erről beszélni.
Julius. 15. utolsó nap. Visszatértünk Saalbach-ba erre a napra nem terveztem semmi komolyat hiszen még vezetnem kell egy jó pár kilómétert. Elkezdtük gyötörni az X-line nyomot. Érdekes Leogang után sokkal simábbnak és könnyebnek tűnt a pálya. Sajnos az utolsó körünkben leszakadt az ég úgy, hogy kicsit izgalmasabb lett a pálya, de mire leértünk elállt az egész. Ez pont arra volt elég hogy össze csessze a bringákat meg a ruhánkat. Sajnos a bringázásnak Peti műszaki problémája vetett véget, én nem bántam mert nem akartam túl későn hazaérni. Ezért fájó szívvel de búcsút intettünk a Glamride-nak amit nem láttunk.
Az edzettség és a fittség látható az arcomon Az X-line kezdete
Összegzés jótanácsok:
Óriási élmény volt ez a túra, irigykedve szemléltem az Osztrák kerékpáros társadalmat ahol a 4-5 éves kis kölyköktől a 80 éves ráncos aggastyánokig mindenki megy és bringázik a hegyen mindegy hogy milyen tempót megy ottvan és csinálja ezt a nem egyszerű sportot óriási tisztelet nekik.
Ha ide utaztok pár jó tanács: tartsátok be a sebesség korlátozást az utakon mert lépten-nyomon trafipax van. Érdemes jocker szállást választani mert itt a szálás árában már benne van a felvonó bérlet is. Mindig kőssetek utas biztosítást mert nem két fillér a korházi ellátás.
Köszi hogy elolvastátok az élményeimet Kívánom nektek, hogy ti is eljussatok ide.
Robi
