Három versenyzővel indultunk a VIII. Várrom downhill versenyen Cserépváralján. Kovács Viktor 18. Cseh Martin 10., míg Tóth Erik 3. helyen végzett. Az élménybeszámolóikat olvashatjátok ebben a cikkben.
Tóth Erik:
Szombat-vasárnap lent voltam. Szombati napon közel 20 kört mentem, és körről körre egyre jobban élveztem a pályát. Vasárnap ezt folytattam és hogy többet tudjak menni még a saját autómat is befogtam felszállításra. Nagyon jól esett, hogy többen is mondták hogy kívülről magasan a leggyorsabb vagyok a mezőnyben. „szét rakod a pályát gyerek ” Tovább buzdított az is, hogy a fülembe jutott egy fogadás aminek a részese voltam.
Időmérő, azaz az első mert kör: A pálya elkopott, poros és csúszós volt, amit szeretek, de most többször is megviccelt. Egyszer leléptem az elején és ez kizökkentett a ritmusból. Hiba hibát követett ezután. Megcsúszások, elváltások és még egy fa is beköszönt a képbe. Az időm így 57,9 lett. Hiába dicsérték, hogy nagyon jó idő, nem éreztem magam jól mert tudtam hogy egy tiszta körrel 2-3 másodperccel is lehetne jobb. Nyugtattam magam, hogy majd az „utolsó” körben javítok.
Na ez nem jött össze. Első balosba volt az első hiba, de ez még nem volt vészes. Majd jött az a bizonyos füves rézsűs jobbos. Megúszott a bringa hátulja, és mire össze szedtem volna, külső ívről jött egy fa, megakadt a lánctányerban és a kerékben. Én a nyerget fogtam meg fenékkel de rendesen, majd repültem tovább a hátamra. Beszorult a levegő, de hála égnek gyorsan össze szedtem magam és lejöttem. A láncot elhagytam útközben, így tekerni nem tudtam és a nyergem is lehajlott. Szóval a javítás az elúszott és el is keseredtem, el is kezdtem összepakolni, mert nem számítottam arra hogy jó helyezést érek volna el. Így meglepett amikor hallottam a nevem, hogy 3. helyezést értem el.
Röviden zárás ként annyi hogy nagyon jól éreztem magam jó volt a szervezés és a hangulat. Remélem minnél hamarabb helyre jövök és folytathatom a szezont tovább.
Cseh Martin beszámolója:
A jó idő és persze a kevés itthoni verseny miatt majdnem kétszer annyian gyűltünk össze, mint tavaly. Én csak a vasárnapi versenynapra tudtam elmenni, ezért a szombati gyakorlás kimaradt, viszont kipihentebb voltam. Az első négy körömben nem tudtam magam ráhangolni a pályára, ezért az ötödik nekifutásra kétszer is sikerült megfektetnem magamat a porban. Ezen „jelekre” hagyatkozva kiálltam
pihenni a versenyig. Az időmérő előtt felraktunk egy sárgumit előre, mert a szétjárt, poros pályán már
csak ez fogott meg. Szerencsére az utolsó két menetet jól össze tudtam rakni, ezét is lettem 59-ből a 10-ik.
Az időmérés, mint tavaly is lehetett volna pontosabb, de meg vagyok elégedve a teljesítményemmel.
Nagy esély van rá, hogy jövőre is indulok.
