2011. augusztus 6-7-én megrendezésre került Semmeringben a 24 órás DownHill kerékpáros verseny, idén már nem először, amin ebben az évben egy 4 fős csapatban én is indultam. Nem sok versenyen volt még szerencsém indulni, de mondhatom ez volt eddig a legizgalmasabb.
Már április végén elterveztük az indulást. Célunk az volt, hogy jól érezzük magunkat. Nem szerettük volna a sok bringázás miatt megunni a helyet. Május első napján 18 órától lehetett nevezni a versenyre és elmúlt években hamar megteltek a rajthelyek. Ezért szerettem volna a lehető leghamarabb felkerülni listára. Ebben, és a verseny alatt végig nagy segítségem volt Kovács Krisztián. 4 fős csapatunk név szerint: Pálfay Gábor, Csönge Bálint, Horog Gergely András (Penta) és jómagam Pataki Tamás.
Augusztus 4-én csütörtökön érkezett el az indulás napja. Szokás szerint a budaörsi Auchan parkolóban találkoztunk 6-an: a 4 fős csapat mellett Kovács Krisztián segítőnk és Bánfi Ruben fotósunk is velünk tartott! Ez már késő délután volt, így éjjel fél 1-kor értünk a semmeringi parkolóba. Meglepően sokan voltak már, de ennek ellenére sikerült elfoglalnunk egy pályához közeli helyet. Este még gyors sátor állítás, utána egy négyszemélyes lakókocsiba aludtunk 6-an egész kényelmesen.
Pénteken még nyitott volt pálya, lehetett bringázni. Pár kört gurultunk, többen először voltak Semmeringben. Délutántól lehetett nevezni és átvenni rajtszámokat. Az este bicikli javítgatásokkal, kisebb szervizekkel, több hazai sporttárssal találkozva hamar eltelt, majd nyugovóra tértünk.
Szombat reggelre még érkezett sok rider. 12-kor indult a verseny, csapatunkból Bálint indult elsőnek, hiszen ő jó futó! Utána tervek szerint indult Penta, majd én következtem, és a sort Gábor zárta.
Bálintot kb 45 perc után váltotta Penta. Váltás után kezdtem készülődni, ami mint kiderült hiba volt, mivel sajnálatos módon hamar defektet kapott, így nem volt gördülékeny a váltás.
Sikerült a közel 1 órát bringázni, tetszett a pálya! Mialatt Gábor a pályán ment, jött egy elég nagy eső, de ennek ellenére róta a köröket. Mikor én következtem, sárgumit felrakva nagyon jó volt az első pár kör, de végére már kezdett felszáradni és nagyon csúszni.
Estére a ranglista végén voltunk, éjjelre Krisztián tanácsára stratégiát váltottunk. Bálinttal ketten mentünk 2×1 órát, míg többiek tudtak aludni, utána pedig váltottunk. Mi aludtunk, ők bringáztak. Ez eredményesnek bizonyult, mert előrébb léptünk.
Sajnos nekem az alvás inkább több hátránnyal járt, mint előnnyel. A kezem pihent és nagyon elkezdtek fájni az ujjaim, már kormányt is nehezemre esett fogni. Utolsó köreimben erre próbáltam koncentrálni, de sajnos egy kis ugrón lecsúszott pedálról a lábam és a leérkezést a pedálom kissé megviselte (eltört). Szerencsére nem teljesen, így még tudtam vele menni egy kört.
A verseny végén köszönhető hajrának feljöttünk a 26. helyre a 40-ből. Úgy érzem, hogy lett volna lehetőségünk jobb helyezésre, de mint a cikk elején írtam, célunk inkább az volt, hogy jól érezzük magunkat. Azért ennek is nagyon örülök (örülünk). Jövőre szeretnénk újra indulni a versenyen, bár nem olcsó a kijutás, nevezés, de egy örök élményt ad. Sajnálatos, hogy hazánkban nem rendeznek ilyen versenyt, nagyon nagy tömegeket mozgat meg távolabbi országokból is.
Végül szeretném megköszönni a segítséget Veres Boginak, aki a felvonónál folyamatosan gondoskodott a folyadék utánpótlásunkról, ami nagyon jól esett és szükségünk is volt rá. Köszönet még Kovács Kriszitánnak a tanácsokért, segítségkért, chip cserékért (és még sorolhatnám), Bánfi Rubennek a fotókért! Köszönet illeti még a Maxx Energia Italt a sátorért, és az energia italért, és a Maxxist a gumikért!
Hat fős csapatban idén is Magyar győzelem született! Ezúton is gratulálunk Team Geronazzzo!
Szép volt fiúk!
Írta: Pataki Tamás MBKSE
Foto: Bánfi Ruben
