Sok évnek kellett eltelni, hogy újra felvonós pályán kerüljön megrendezésre a Magyar Mountainbkie Szakági Szövetség, lejtőző szakágának Országos Bajnoksága. Évekkel ezelőtt még Sátoraljaújhely volt az első hazai felvonós verseny, ahol a Bajnokság mellett több Kupafutamot is rendeztek. Idén azonban már Eplényben is felvonózhattak a résztvevők július 7-8-án.
A Mátrából mi csütörtökön délután keltünk útra az újonnan megépített Eplényi Bringarénába. A versenyre utazást a Gyöngyös Város Önkormányzata által kiírt pályázaton nyert összegből tudtuk finanszírozni, Sajnos a versenyzők összköltségét, teljes versenyeztetését az elnyert összeg nem tudta fedezni, de az útiköltség, szállás és nevezés egy részét már igen, ami már előrelépés az előző évek folyamatos elutasításai után. Köszönjük ezúton is a városunknak!
Csütörtök este több helyen viharos, villámcsapásokkal színesített utunkat követően érkeztünk meg Veszprémbe, ahol versenyzőink szállása volt. Sajnos már csak itt találtunk szabad szállást a központi kolesz szobáiban, közel az éppen esedékes Utcazenéhez. Ez egy fantasztikus zenei fesztivál, amit kár lett volna kihagyni, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a bulikat.
Pénteken korán tovább indultunk Eplénybe, hogy időben odaérjünk a gyalogos pályabejárásra és elkezdhessük az első edzőköröket.
A helyünket már a verseny egyetlen női indulója, Berecki Viki foglalta nekünk barátjával. Az Aréna nagy parkolója számos csapatnak helyet tudna adni egy nagyobb versenykor is. Mi három csapatsátorral érkeztünk és kényelmesen elfértünk. A tűzrakási tilalom miatt sajnos bográcsozni, grillezni nem volt lehetőségünk, szerencsére b tervként betettünk egy elektromos serpenyőt is, így az előre bekészített étkeket ennek ellenére is el tudtuk készíteni.
Megérkezésünk és a helyfoglalás után irány a nevezés majd a gyalogos pályabejárás. Már gyalog is kemény akadályokat győztünk le a pályán, sejtettük, hogy kerékpárral sem lesz könnyebb, főleg a pálya alsó meredek része. Összességében egy nagyon jó, technikás pályát járhattunk be. Tartalmazott szinte mindent, amit egy jó DH pályának tartalmaznia kell. Most már csak a hosszára és az időkre voltunk kíváncsiak és a versenyzőink már alig várták, hogy bringával is kipróbáljákaz eplényi lejtőt.
A versenycsapat
A 2011-es Magyar Női DH bajnok Bereczki Viki Olaszországból utazott haza, hogy megvédje a tavaly Semmeringen megszerzett Bajnoki címét.
Solymosi Márton, Marci 14 évesen első igazán nagy versenyére jutott el a hétvégén, ahol igazán bevetettük a mélyvízbe. A technikát egy az egyben alá tette a csapat egy teljesen felkészített Norco formájában. A mátrafüredi szlalom versenyen nyújtott ezüst érmes helyezésével bizonyította, hogy ha akar, tud jól menni és eredményt elérni. Túl a hétvégén azt mondhatjuk, hogy talán sok volt ez Marcinak és sokat kell még gyakorolnia egy keményebb pályára. A meredekebb részek kifogtak rajta, ami azt jelenti, hogy sokkal több ilyen helyen kell edzenie a Mátrában. (Sajnos olyan helyek ezek, amin jelen helyzetben illegális kerékpározni, pedig a legjobb pályák a Mátra északi oldalán lennének!)
Szalai Bertold, a kamikaze! Az első villán utazó Betyár, aki először megy fel a döntőre a nagy izgalomban, teljesített a hétvégén a legszebben a csapatból. Mind amellett, hogy a sátorállítás és pakoláskor és egyáltalán bárminemű problémamegoldásnál is rá lehetett a legjobban és leghamarabb számítani. Berti önzetlenül segített versenyző társának Dacinak rugóstagot szerelni, miközben az edzőköreit mehette volna, emellett Marcinak próbált segíteni a pályán.
Szűcs Ádám egy év kihagyás után ült újra Gloryára. Célja a felépülés után a visszaszokás, gyakorlás volt, ami többé kevésbé sikerült is neki. Egészen a döntő futamig biztonsági körökkel őrizte meg testi épségét.
Várkonyi Viktor sok éves technikai “szenvedés” után végre egy teljesen hozzá illő, testhezálló jól felkészített kerékpárral állhatott rajthoz, így sokat vártunk tőle, valószínűleg ő is saját magától. Neki nagyon pechesre sikeredett a hétvége sajnos.
A versenyzők gondtalan készülését a versenyre, a szerelést, főzést, a gondtalan versenyzés feltételeit pedig a Mátrai Betyárok Kerékpáros Sport Egyesület elnöke Nagy Zoltán és a Mátra EX Sport Egyesület elnöke Tóth Balázs próbálta biztosítani.
Edzés, edzés, edzés és peches szlalom = szombat
Mi péntek este szerencsésen átvészeltük a vihart ismét Veszprémben az Utcazenén, ahol nagyon jó koncerteket láthattunk. Reggel, viszont amikor megérkeztünk a csapat-helyünkhöz, meglepetten láttuk a vihar munkálatait. Sátrunk felborulva, elázva, átázva. Ennek nem annyira örültünk, de tudtuk, hogy ez a vihar kicsit megváltoztatta a viszonyokat a pályán is. Tapadós saras lett a talaj mindenhol, volt ahol állt a sár, ami hamar nyomvályús lett – ezzel még tovább nehezítve a terepet. Egy fenti drop-up-os részt ki is kellett iktatni egy időre a sár miatt. Az első körök után a versenyzők elmondása szerint nagyon jót tett a pályának az eső. Bár ez nem tartott sokáig, a déli órákra már szinte teljesen felszáradt és újra poros lett.
Szombat reggel érkeztek hozzánk Szénási Kálmiék, akinek már a délelőtti órákban jól jött a “Betyárszervíz”. Egy esésben letörött váltókarját cseréltük villámgyorsan, hiszen ekkor kezdődtek a top30as edzések, amin ő is részt vett tavalyi eredménye alapján. Sikerült időben kicserélni a váltókart így Kálmi élni tudott a top 30-as adta edzés lehetőségéve. Szerencsére ezen a napon másnak nem volt szüksége szervizelésre és baleset nélkül teltek az edzőkörök.
A délutáni órákban kezdtük el sütni a friss vadászunk múlthéten elejtett első vaddisznójából készített steakeket, a már említett okok miatt bográs és tárcsa helyett csak az elektromos serpenyőnkön.
A korai vacsora után egy kis ejtőzést, pihenést követően kezdődött a dual slalom verseny. Csapatunkból egyedül Várkonyi “Konyi” Viktor indult. A csapat többi tagja pedig őt segítette ezen a versenyen. Felváltva toltuk vissza a rajtba kerékpárját, hogy nyugodtan felsétálva ki tudja pihenni az egyes futamok fáradalmait.
Az első körök után már látni lehetett, hogy nagy esélye van a dobogóra, vagy a dobogó körüli helyekre. Sorra verte meg ellenfeleit nagy fölénnyel. Amikor már a 8ba jutásért ment a küzdelem sajnos beütött a krancs váltótörés formájában.
A speaker gyors tájékoztatása szerint 10 percünk volt rendbe hozni a sérült kerékpárt, hogy Konyi továbbfolytathassa a versenyt. A csapat rögtön munkára kelt és percek alatt akadt hátsó váltó Viktor bringájára. Közben már egy kölcsönkerékpárral várta a rajtot, hogyha nem készül el a sajátja azzal indulhasson.
Ekkor jött a hír a verseny főbírójától, hogy mivel a versenyzőnk nem haladt át a célvonalon, így nem folytathatja a versenyt. Kieséssel a 16. helyen kényszerült befejezni a megmérettetést. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a szabály az szabály, bár a szlalom verseny sem UCI sem Országos Bajnoki futam nem volt. A bíró ugyan kifejezte a versenyzőnk teljesítménye iránti tiszteletét, de még sem engedte vigaszágon a döntőbe kerülését. Mondhatnánk, hogy ilyen a technikai sport és bíztunk benne, hogy a pechnek ezzel a hétvégére vége.
A szlalom versenyen végül Lukács Rajmi győzedelmeskedett Vígh-Kiss Gábor és Kovács Attila előtt.
Eljött a legizgatottabb nap, a vasárnap
A délelőtt a szokásos edzőkörökkel telt el. Mindenki energiáival spórolva, de rótta a köröket pályán.
Mártonunk nem érezte biztonságosnak indulását a számára kemény pályán, ezért a verseny reggelén visszamondta indulását és egy finom ebéd készítésével hálálta meg a csapatnak a segítséget.
Egyetlen lányunk
Bereczki Vikit, az egyetlen női indulót és a jelenlegi Magyar Női Országos Bajnokot az időmérő köre után a verseny főbírója fogadta a célban azzal a hírrel, hogy nem indulhat a versenyen egyáltalán mivel a szabályzat szerint egy-egy kategóriához minimum 3 versenyző szükséges.
Viki több hete készült a versenyre és csak erre az eseményre utazott haza Olaszországból ahol él és versenyzik komoly eredményeket elérve. Az előnevezési lista alapján meglettek volna hárman a kategória indításához, így Viki egész hétvégén keményen nyomta az edzőköröket, hogy megvédhesse tavaly szerzett bajnoki címét. Ennek köszönhetően a mezőnyhöz képest jó idővel jött le a döntőn ahol mégis leengedték. Ekkor még bíztunk benne, hogy a szervezők és a főbíró rugalmasságának köszönhetően Viki idén is felhúzhatja a bajnoki mezt. Sajnos “naívak” voltunk. Viki nem lehet Magyar Bajnok! Hiába készült keményen és edzett a hétvégén, hiába jött le az időmérőn és a döntőn is.
Vigaszul a díjkiosztón átadták neki a tárgynyereményeket, persze versenyzőként tudhatjuk, hogy ez jelentéktelen egy rangos címhez képest.
A mi szemünkben Viki még mindig a Magyar női bajnok és bízunk benne, hogy jövőre kihívóra talál. Szomorú ezt látni, hiszen nemrégiben még több lány volt ebben a sportágban, küzdeni kellett a lányoknak is a dobogóért. Most viszont azt láthattuk, hogy egyetlen lány-induló érkezett a versenyre, ő sem itthonról! Már csak egyetlen kérdés motoszkált a fejünkben, hogy tavaly miért lehetett két induló közül Magyar Bajnok Viki? A kérdésünkre a főbírótól azt a választ kaptuk, hogy : „tavaly hibáztunk” Ezzel el volt intézve a kérdés. A tavalyi bajnoki címe miatt viszont maradt válogatott kerettag és ő képviselheti hazánkat a szeptemberben Ausztriában, Leogangban megrendezésre kerülő DH világbajnokságon.
A mindent döntő döntő-körök
Az időmérő futam legjobb eredményét a csapatból egyetlen profi kategóriás versenyzőnk Konyi szállította 1:44-es idővel, ami a hatodik helyre volt elég. Ez az idő a döntőben már a negyedik helynek felelt volna meg, de tudtuk, hogy Konyiban még vannak tartalékok, és kértük is, hogy az időmérőben ne hajtsa ki túlságosan magát.
Bertold eséssel együtt is hozta időmérős formáját időben, ami a 25. helyre volt elég. Az időmérőn 2:06-ot ment, a döntőben pedig ezt eséssel is 2:05-re tudta javítani. Az utolsó meredek alsó rézsüs részén kapaszkodott bele a védőhálóba, ami sok értékes másodpercet vett el tőle. A tempóját és részidejét nézve erősen dobogó közelébe saccoltuk hobbi kategóriában.
Szűcs Ádám biztonsági körével a döntőben a 35. helyre jutatta.
Ekkor már csak Konyit vártuk lefelé a rajtból. Az első gapnál még nagyon jó időben volt, már saccolgattunk 1:35-40 körülre az idejét amikor előszőr csúszott ki az alsó meredeken és esett, majd az utolsó kanyarban és utána is bukott egyett. Mindezek után még beugrotta az alsó patakátugrást, de három eséssel2 perc feletti ideje már csak a 14. helyre volt elég. Ezután tudtuk csak meg, hogy a pechsorozat már a rajtban elkezdődött a szemüvege elszakadásával, pedig, ha tudott volna javítani az időmérős idején, akkor akár a dobógóra is felállhatott volna, de ismerjük és tudjuk, hogy akár a bajnoki cím megszerzésére is képes veresenyzőről van szó!
Ezután már kicsit szomorúan néztük végig a még hátra lévő versenyzőket. A bajnokságot végül Liszi Attila kiesése után Lukács Rajmund nyerte Keresztes Péter és Szabó Endre előtt.
Junioroknál Palotai Gábor bizonyult a leggyorsabbnak Gráber Attila és Halász Norbert előtt.
Senior kategóriában nagyot szurkolhattunk Szénási Kálmán barátunknak, aki magabiztosan, közel nyolc másodperces előnnyel nyerte a kategóriáját Gyügyi Ladiszlav és Halász Csaba előtt. Szép volt Kálmi!
A hobbi kategóriát Vidéki Dániel nyerte Ábrahám Gergely és Ziskó Balázs előtt, míg merev kategóriában Szűcs Tamás, Rácz Nándorral és Német Ádámmal foglalhatták el a dobogós helyezéseket.
Összességében egy nagyon jól megépített pályán egy nagyon jól lebonyolított versenyen vehettünk részt. Láthattunk nagyon ügyes versenyzőket és sok-sok esést is. A döbbenet számunkra az volt amikor az egyik nagyobb esést követően több mint fél órát kellett várni a Mentőre, míg az kiért Veszprémből.
A szabály az szabály!
Hazautazásunk után egy kicsit átnéztük a szabályzatot, mert sorra figyelmeztették a versenyzőket például a kormányvég-dugó szükségességére és a sisak sild fontosságára. Konyinak nem érkezett meg a sisakjára a sild a verseny hétvégéjére és sild nélkül nem engedték volna indulni a versenyen. Végül Matyi mentette meg a kizárástól, aki szombatra hozta magával Konyinak a szükséges kiegészítőt.
Ekkor néztük meg a pálya hosszára vonatkozó előírást a szabályzatban, ami viszont minimum 2 perces és maximum 5 perces pályát ír elő. Így az itt elért időkkel ez a pálya nem felel meg sem a Magyar sem az UCI szabályzatnak. Persze lehet, hogy van valamilyen apró betűs rész vagy kitétel, amiről nem tudunk. Persze sem óvni sem szóvá tenni nem akarjuk a dolgot, mindössze csak megemlíteni, hogy ha olyan szigorúan vesszük a szabályzatot, hogy kormányvég-dugóért és sildért szólunk, illetve nem avatunk női Magyar Bajnokot, mert szerencsétlen egyedül van, akkor a pályára vonatkozó szabályzatot is be kellene tartani és annak értelmében új versenyt kellett volna rendezni egy az előírtaknak megfelelő pályán.
Azóta megrendezték az Angol DH bajnokságot is, ahol Rachel Athertont Angol Bajnokká avatták, pedig ők is csak ketten indultak Manon Carpenterrel. Angol Bajnokság eredményei itt!
http://dirt.mpora.com/news/gee-atherton-wins-2012-british-national-champs-full-results.html
Mindenesetre az eplényi pálya nagyon jó, kihívást jelent még a technikásabb ridereknek is, és örülnünk kell, hogy kishazánkban megnyílt egy igazi felvonós bikepark. Sajnos nem a legmagasabb hegyünkön a Mátrában, de reméljük, hogy a jövőben ez is változik és várjuk már a pécsi felvonó átadását is!
Köszönjük a versenyt a szervezőknek! Pechsorozataink ellenére is örülünk, hogy részt tudtunk venni ezen az Országos Bajnokságon. Reméljük, hogy jövőre már Kupafutamokat is rendeznek és az ott gyűjtött pontok alapján kvalifikálhatják magukat a versenyzők az OB-ra és kerülhetnek be a válogatott keretbe, mint ahogy az régen is volt.
Reméljük azt is, hogy akad még egyesület, aki meri vállalni a Magyar Kupák és az OB rendezésének feltételeit, és ellátogathatunk még sok hasonlóan színvonalas versenyre. Mi pedig maradunk az amatőr szintű versenyeink rendezésénél mivel sajnos nem rendelkezünk olyan anyagi háttérrel és támogatókkal, ami az ilyen színvonalú versenyekhez szükséges!
Fotók: Ludányi Péter, id.Szénási Kálmán, MEXSE, MBKSE
Eredmények:
Az eplényi Downhill Országos Bajnokság visszanézhető itt!
Limit TV öszefoglaló:
Steve Studio video:
